Butuza és a sivatag fotó: vectraracing.com
Győztes és legyőzőtt: al-Attijah és Sainz fotó: dakar.com
Csodabogár a sivatagben: Ronan Chabot és az SMG fotó: dakar.com
Vége! Európai idő szerint szombat késő este a 32. Dakar rali még versenyben maradt résztvevői beértek Buenos Airesbe, ezzel véget vetve az idei sivatagi száguldozásnak. Gyenes Emánuel kategóriáját megnyerve a szenzációs 17.-en zárta a ralit, al-Attijah, Coma és Csagin pedig sporttörténelmet írt! De haladjunk csak szépen sorban.
Gyenes Emánuel maximálisan teljesítette célját! Sőt, talán az sem túlzás, ha azt mondjuk, hogy túlteljesítette azt, hisz elutazása előtt azt mondta, az első 20-25 helyezett között szeretné zárni a versenyt. Ehhez képest pedig végig kiegyensúlyozottan versenyezve a 17. pozícióban zárta a 3. dél-amerikai Dakart. Az utolsó szakaszon, Cordoba és Buenos Aires között 25.-ént ért a táborba, míg csapattársa, egyben a Vectra Racing Team főnöke, Marcel Butuza az 55., a szerbiai magyar Saghmeister Gábor pedig a 43. időt motorozta zárásként. Ezzel a brassói sportember az 57., a vajdasági versenyző pedig a 61. helyen zárta az idei Dakart.
Az Autonet Import által is támogatott Manival kapcsolatban mindenképpen meg kell említeni, hogy az összesített 17. helye mellett egy első pozíciót is begyűjtött, méghozzá a Maraton kategóriában. Ennek az a lényege, hogy a pilóták az egész verseny alatt egyszer sem cserélhetnek motort. Ha azt vesszük alapul, hogy a többiek maximum három erőforrást használhatnak fel, azt is mondhatnánk, Mani a legnehezebb kategóriát nyerte meg...
Mani elégedett lehet: a szenzációs 17. helyen zárta a Dakart fotó: vectraracing.com
Óriási a különbség, ha az ember az első vagy a második helyről várja az utolsó szakaszt. Első esetén alig várja, hogy véget érjen az etap, második esetén azonban nyújtaná, amíg csak lehet. E gondolat Cyril Despres-től származik, aki szombat reggel tudta, hogy gyakorlatilag semmi esélye nincs arra, hogy megelőzze Marc Comát. Ennek köszönhetően nagyon nem is sietett, így negyedikként ért teljesítette az etapot, egy hellyel megelőzve Comát, megadva ezzel a lehetőséget a Frans Verhoeven, Helder Rodrigues, Jean de Azavedo triónak, hogy a képzeletbeli dobogóra állhasson. A nap nagy vesztese Francisco Lopez Contardo volt, akinek 22 kilométerrel a cél előtt technikai gondjai akadtak, és bár Alain Duclos bevontatta a célig, csak a 89. helyen zárta a napot, ezzel pedig elveszítette harmadik helyét az összesített versenyben Helder Rigriques-el szemben.
Az élen azonban nem történt változás, így Marc Coma negyed órával megverte Cyril Despres-t, megszerezve harmadik Dakar-győzelmét. Ezzel pedig beérte az örökranglistán „kedvenc ellenfelét", Despres-t.
Bár az egész Dakar alatt azt írtuk, hogy Stephan Peterhansel volt az idei viadal legpechesebb versenyzője, ami a rengeteg defektjét figyelembe nem is áll messze az igazságtól, az utolsó futam után Carlos Sainz sem érezhette magát a Fortuna kegyeltjének: hiába nyerte meg az utolsó etapot (is), hiába nyert mindenkinél több szakaszt, szám szerint hetet, ami hiába több mint a fele a teljes távnak, mégis csak a harmadik helyen zárta a sivatagi száguldást. Mindezt annak a gödörnek köszönhetően, ami csütörtökön eltörte a felfüggesztését. Így hát Nasszer al-Attijah lehetett a legboldogabb, aki életében először és első katariként megnyerte a Dakart. Al-Attijah számára ugyanakkor nem szokatlan érzés a sportdiadal, hisz skeetben (sportlövészet) kétszeres Ázsia-bajnok, az athéni olimpián pedig a negyedik helyen végzett, míg N-kategóriában rali világbajnokságnak mondhatja magát. Csoda, hogy Katarban már eddig is tananyag volt pályafutása...
Tökéletes versenyt produkált idén a Volkswagen, hisz al-Attijah és Sainz „közé" de Villiers furakodott be másodiknak, ami azt jelenti, hogy a wolfsburgi gyár kibérelte a dobogót Peterhasel BMW-je előtt. Ráadásul Dél-Amerikában eddig egyeduralkodó, hisz tavaly Sainz, tavalyelőtt pedig de Villiers révén tudott nyerni.
Szintén történelmet írt Vlagyimir Csagin is, aki ugyan Firdaus Kabirov mögött csak második lett szombaton, ám összesítettben így is negyed órával megverte csapat-és honfitársát, ezzel pedig megszerezte hetedik Dakar-győzelmét. Diadalával ráadásul az örökranglistán is élre állt a kamionosok közül, azt a Karel Lopraist tudta maga mögé utasítani, akinek fia, Ales az idén több szakaszon is megszorongatta a Cárt. Csagin mögött Kabirov lett a második, Ilgizar Mardajev pedig a harmadik.
Akárcsak tavaly, idén is egy Patronelli végzett az élen a kvadosok között, ám ezúttal nem Marcos (aki a harmadik szakaszon kiesett), hanem testvére Alejandro, aki az utolsó szakaszokon csak arra vigyázott, hogy beérjen. Ennek ellenére is egy órával előzte meg a szintén argentin Sebastian Halpernt és több mint hat órával a lengyel Lukasz Laskawiecet.
Utóiratként engedtessék megjegyeznünk: egy olyan versenyen, mint a Dakar, fokozottan érvényesül a coubertini elv, mely szerint a részvétel a fontos, nem a győzelem. A 430 rajthoz álló egység közül csak 162-en (183 motorból 94, 145 autóból 53, 33 kvadból 12 és 68 kamionból 7) tudták befejezni a versenyt, amely tény megsokszorozza a fenti eredmények és helyezések értékét.
Butuza és a sivatag fotó: vectraracing.com
Győztes és legyőzőtt: al-Attijah és Sainz fotó: dakar.com
Csodabogár a sivatagben: Ronan Chabot és az SMG fotó: dakar.com